A kép forrása: Blikk
Mentünk büszkén véges-végig a lenini úton, és azt énekeltük, hogy: „Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse…!”, s közben a magasba emeltük a Vörös Csillag Traktorgyár, a Lenfonó Vállalat és a Légycsapógyár feliratú táblákat. Vonultunk, ahogy a rendszer és a párt megkövetelte. Aztán egyszer csak elérkeztünk a Tabánba, és ott egészen mást énekeltünk. Például azt, hogy: „Gyere, gyere ki a hegyoldalba…” S ott voltunk a hegyoldalban, immár átváltozva.
A beatnemzedék a szocialista embertípusból alakult ki, akik szabadságot, élményt, mámort és jólétet kerestek. A Kádár-korszak május elsejei furcsák és különlegesek voltak, kötelező demonstrációk délelőtt, és spontán tömegrendezvények este. A Tabán, az LGT és a Mini koncertjeivel szocialista Woodstockká vált. Az ünnepen kiszakadtak a munka monotóniájából és az üres propaganda agyzsibbasztásából. Május elsején nyitottak a strandok, és általában strandidő volt. Ma sok minden megváltozott, a május elseje ideológiától mentes munkaszüneti nap lett, a zene és a majálist rendezvények továbbra is léteznek, de a munkásöntudat a múlté.
