A kép forrása: Blikk
Az ember lelkébe van kódolva, hogy igyekszik megőrizni a szerettei emlékét… ki így, ki úgy. Nincs egy mindenki számára érvényes és kialakult gyakorlat, erről az ember mindig saját maga dönt, méghozzá legbelül.
Egy tragédia után emberek különböző módon reagálnak: vannak, akik nem mozdítanak el semmit a családtag szobájából, mások a felejtésbe menekülnek, míg mások a megsárgult fotókban és videófelvételekben találnak vigaszt. Sokan látókhoz, táltosokhoz, jósnőkhöz fordulnak, míg mások elutasítják ezeket. Fontos, hogy a gyász és a hiány egyéni élmény, és a technika fejlődése új lehetőségeket kínál az emlékezésre. Fontos, hogy a hátramaradottaknak dönthessenek arról, hogy hogyan kezelik az elhunyt személy digitális jelenlétét, ugyanakkor fontos, hogy ne érezzék becsapva magukat, és ne tulajdonítsanak többet a mesterséges intelligenciának, mint amit valójában nyújt. A mesterséges intelligencia létjogosultsága akkor lehet meg, ha nem a lehúzásról és kihasználásról szól, hanem valós segítséget nyújt a gyász feldolgozásához.
