A kép forrása: Blikk
A jártában-keltében megéhező embernek nem kell beérnie a sarki kisbolt felvágott kínálatával, szinte minden sarkon áll egy gyorsétterem, kínai büfé, gíroszos. A szocializmus évtizedeiben azonban ezek az intézmények ismeretlenek voltak. A melósok és irodisták üzemi étkezdékben ebédeltek, és még ha be is tévedhetett oda egy-egy idegen egy kis maradék á la carte kelkáposzta főzelékért és fasírtért, a menza legkésőbb 2-kor bezárt.
Az írás a lacikonyhák kultúrájáról és történetéről szól, amelyek az elmaradottaknak és szegényeknek nyújtottak egyszerű ételeket. A lacikonyha különlegességei közé tartozott a kolbász, hurka, sült hús, rántott csirkecomb, mustár, kenyér és egyebek. Az étkezéseket megkeserítette az elkészítési körülmények hiánya és az egészségtelen ételek fogyasztása, melyeket a szocialista vendéglátóipar kedvelte. A cikk bemutatja, hogy a lacikonyha kultúrája mennyire különbözik az aktuális gyorséttermek és éttermek kínálatától, valamint megemlíti a név eredetének különböző elméleteit, beleértve Ulászló király és Kun László kapcsolatát. A lacikonyhák népszerűségét a múltban a jó falatok iránti vonzódás és a pestiek szeretete is segítette.
