A kép forrása: Blikk
“Az üzemi telefont csak hivatalos célra és rövid ideig használja!” – hívta fel a figyelmet szigorúan a propaganda plakát valamikor a Kádár-korszak derekán. A ma már érthetetlen üzenet nagyon is releváns volt a maga idejében: ha volt telefon a munkahelyen, mindenki próbálta legalább néhány percre megkaparintani, hogy elintézzen néhány hívást még úgy is, hogy minden kolléga hallhatta a beszélgetést.
A szocializmus évtizedeiben Magyarországon a telefonhálózat hiányszolgáltatásokkal küzdött. A vezetékes telefon csak kiváltságosoknak, például hivatásos katonáknak és rendőröknek, valamint pártszervezetek vezetőinek jutott. A telefonkábelek fektetése nem volt prioritás a tervhivatal számára, és a telefonos ellátottság csak kevés településen volt megfelelő. Az ikervonal megoldását sokan kellemetlen kényszermegoldásként élték meg, és a telefonfülkék használata volt a legtöbb ember számára elérhető lehetőség. A Posta kötvénykibocsátással próbált segíteni a helyzeten, de az átlagembernek hosszú várólistára kellett kerülnie a telefonhoz jutáshoz. A telefonhiány komoly problémát jelentett a mindennapi életben, és sokaknak évtizedeket kellett várniuk saját telefonvonalra.