A kölcsönös támogatás ereje a kommentárban

A kölcsönös támogatás ereje a kommentárban

A muzsikusnak nem csak a lelke, a telke is dalból van. Amióta a világ világ, az a komédiás élt meg igazán, aki ott énekelt a pogányok fejedelme mellett, aki a király asztalánál pengette a lantját, aki a hadvezér lányának lakodalmán adta a talpalávalót a násznépnek. Ezzel nincs is hiba, hiszen ahogy ezer éve a kobzosnak, úgy ma a gitárosnak is meg kell élnie valamiből, ha nem csak a reggeli tojásrántottája mellé akar egy árva, kopott, alumínium villát.

A világ kezdete óta a politikusoknak támogatásra van szükségük, melyet a tömeg nyújthat nekik. A híres vagy hírhedt komédiások is képesek befolyásolni és melléjük állítani a rajongótáborukat, akik egyben a szavazótáborukat is jelentik. Az ókori Rómában már alkalmazták a kenyeret és cirkuszt elvét, hogy a császárok és szenátorok maguk mellé állítsák a tömegeket, akik szórakozásra vágytak. Azonban a probléma az, hogy a rajongó inkább a politikus bálványára szavaz, mint magára a politikusra, aki támogatást kapott a komédiástól. Az igazi művészet soha nem tapadhatna szorosan a politikai mézesmadzaghoz, mivel ezzel a pártatlansága veszélyeztetésével járna. A valóban pártatlan művészek gyakran nehéz helyzetben vannak, mivel nem hajlandók bekapcsolódni a politikai jellegű tevékenységekbe.

Tovább a cikkhez