A kép forrása: Blikk
Középiskolás koromban álmatlanságtól szenvedtem. Nekem 9. és 10. osztályban gyakran bent kellett maradnom délután este 17 óráig is, úgy, hogy reggel 6-kor keltem, és a buszozás oda-vissza kétszer 1,5 óra volt. Este 18:30 körül hazaértem, ettem, fürödtem, fogat mostam. Mivel este 9-kor kellett volna már aludnom, így tanulásra nem is lett volna időm. Ezért ezeken a napokon nem is tanultam, minden hétvégére tolódott.
A történet egy diák lelki nehézségeit mutatja be, akinek stressz miatt alvásproblémái és lelki tünetei voltak. Az iskolai bántalmazás és az önbizalomromboló hatások is szerepet játszottak a nehézségeiben. A történet végén azonban felismeri, hogy a bántásokból lehet tanulni, és arra ösztönzi az olvasót, hogy megértse a másik rossz viselkedésének hátterét. Emellett rámutat arra, hogy a megbocsátás és a belső feszültség kezelése fontos a gyógyulás szempontjából.
