A kép forrása: Blikk
A csigát az ókorban afrodiziákumként tisztelték, a középkorban pedig azért szerették, mert a böjti időszakban is fogyaszthatták. Napóleon intézője, Talleyrand és I. Sándor cár megéhezett, ám a szakácsnak már csak csigája volt a konyhán alapanyagként. Egy kis fűszerrel, fokhagymával kisütötte, a politikusok pedig odáig voltak érte. Azután az egész világon elterjedt.
A csiga fogyasztása sokakat visszataszít, pedig kiváló fehérjeforrás, ízletes és alacsony zsírtartalommal rendelkezik. Ezek a puhatestűek már a dinoszauruszok korában is éltek, az ősember pedig az egyik első állati eledelként fogyasztotta az ősidőkben. Az ókori rómaiak afrodiziákumként is tisztelték, és különleges mártásokban főzték meg. A csigafogyasztás terjedése Európa-szerte növekedett a római birodalom terjeszkedésével. A középkorban kedvelt böjti étel volt, és a francia tengerészek is magukkal vitték hosszú tengeri útjaikra. Az étel mai receptjét a francia államférfi, Talleyrand találta ki 1814 körül, és azóta is népszerű fogás világszerte.
