A Nobel-díjas gyógymód sötét árnyékai: szörnyű mellékhatások kísérik az elismerést

A Nobel-díjas gyógymód sötét árnyékai: szörnyű mellékhatások kísérik az elismerést

Tízezrével hajtották végre a beavatkozást, amit csodálatos gyógymódnak tartottak – ma már belegondolni is hátborzongató.

A lobotómia, vagyis a leukotómia az 1940-es években széles körben alkalmazott pszichosebészeti eljárás volt, amelynek során egy hosszú, éles műszerrel átvágták a homloklebenyt az agy többi részével összekötő kapcsolatot. Az eljárás története az ősidőkig nyúlik vissza, a sámánok már időszámításunk előtt 5100-ból maradt leletek tanúsága szerint végeztek hasonló beavatkozásokat. A lobotómia Európában és Észak-Amerikában is népszerűvé vált, annak ellenére, hogy tudományosan nem voltak meggyőző bizonyítékok az eljárás hatékonyságára. A leukotómia kidolgozója, António Egas Moniz, Nobel-díjat kapott érte, de az eljárás sokak szerint ma már szörnyű barbárságnak tűnik. Phineas Gage esete, aki egy munkahelyi baleset során agyában súlyos sérülést szenvedett, sajátos példaként szolgál a lobotómia hatásaira. Az eljárás története és alkalmazása sajátosan mutatja a korabeli agykutatás és mentális betegségek kezelésének kihívásait.

Tovább a cikkhez