A kép forrása: Blikk
55 éve bukkant fel a vásznon az igéző szépségű vak japán kardforgatónő. A gyönyörű Oicsi nemcsak a rosszfiúkat aprította, hanem rést vágott a szocialista kultúrpolitka páncélján is, örökre megalapozva a szamurájfilmek szeretetét. Ismerkedjünk meg a kultikus figura történetével.
A hatvanas években a Sócsiku stúdió vezetői irigykedve figyelték a konkurencia, a Daei stúdió Zatoicsi-szériájának népszerűségét. A vak masszőr és kardforgató kalandjai elképesztő sikerrel futottak: 1962-től futószalagon készültek, csak 1968-ig 19 filmet forgattak. A stúdió elhatározta, hogy saját változattal rukkol ki, melyben a változatosság kedvéért a főhős egy vak kardforgatónő. Nem cifrázta a dolgot, két év alatt négy Oicsi-filmet dobott piacra (hármat 1969-ben, egyet pedig 1970-ben, amit 1971-ben még tévésorozat is követett), melyek a nemzetközi forgalmazásban a Crimson Bat (Bíbor Denevér) gyűjtőcím alatt ismertek. Modern tündérmese hollywoodi módra: Anora. Az angol cím a hősnő karmazsinpiros kimonójára és kardhüvelyére utal, illetve arra a mondásra, hogy \
