Az embertelenség nem ismer határokat: a 15-16. században sorra mutogatták az átlagostól eltérő külsejű, albínó vagy testi rendellenességgel élő embereket ketrecekbe zárva. Később, a 19-20. században azonban még messzebbre mentek. Amerikában és Európában egyenesen látványosságként mutattak be afrikaiakat és más, a helyiek számára egzotikusnak számító népeket, például eszkimókat, indiánokat, polinézeket és filippínókat.
Embereket díszletben mutattak be, kényszerítették primitív tevékenységekre. Az afrikaiakat majmokhoz hasonlították. Carl Hagenbeck kiállított egy afrikai csoportot a párizsi világkiállításon. Emberkiállítások Németországban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Magyarországon is. Samuel P. Verner afrikai embereket rabolt el. Az emberkiállítások és állatkerti bemutatók az 1929-es gazdasági világválság hatására megcsappantak, de nem tűntek el véglegesen.
