A kép forrása: Blikk
Látjuk őket egy szürke kedd délután az utcán, ahogy teli szatyorral a kézben sietnek haza. Fáradtnak, nyúzottnak tűnnek, mert a szerep, az a sok szerep, amelyet a sors rájuk osztott, nem könnyű. Anyának lenni, csinos, vonzó nőnek maradni, háztartást vezetni copfba fogott hajjal, gyereket nevelni, a végzet asszonyát játszani – még Gina Lollobrigidának vagy Sophia Lorennek is embert próbáló feladat lenne. Nézzük, figyeljük és csodáljuk a nőt, ahogy szatyrot cipel, ahogy újra és újra átalakul.
Az idézet a nőkről és férfiak viszonyáról szól, melynek középpontjában Agatha Christie gondolatai állnak. A szöveg arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontosak és erősek a nők jelenléte nélkül a férfiak. A férfiaknak a nők jelentik az élet értelmét, és hálásak kellene lenniük a nőknek mindazért, amit nekik adnak.
