A kép forrása: Blikk
Hitelesnek maradni és értéket közvetíteni. Látszólag nem is olyan egyszerű feladat, amelyet a Teremtő kérhet egy művész embertől. De Eperjes Károly életútja tökéletesen bizonyítja: ha valakiben erős a hit, akkor ez nem lehetetlen vállalkozás. Szamóca, ahogy mindenki becézi, megmaradt színésznek, nagybetűs Színésznek. Inkább vágyott Tartuffe, Hippolyt, vagy Tutti szerepére a világot jelentő deszkákon és a kamera előtt – mintsem, hogy „bohóckodjon” ilyen-olyan show-műsorban. A Kossuth- és Jászai-Mari díjas művész február 17-én, alighanem valami félreértés során, betölti a 70-et. Az örökifjú, a futballista, a nagy generáció tagja, nemzedékek kedvence. S hogy mennyire tele van életenergiával, azt nem csak a világot jelentő deszkákon, hanem a zöld gyepen is megmutatja: újra játékra jelentkezik kedvenc a csapata, a Ferencváros veterán együttesében.
Eperjes Károly, a híres színész és rendező, rendszeresen játszik és rendez Sopronban, ahol tavaly díszpolgári címet kapott. Az elismerést megható és fontosnak tartotta, mivel Sopron nagyon fontos része az életének. A színész örömmel számolt be arról, hogy a színjátszáshoz és a közönséghez való kapcsolat szinte tökéletes Sopronban. Emellett a Pesti Magyar Színházban is szerepet vállal, és folyamatosan dolgozik.
Eperjes Károly szenvedélyes ember, mind a szerepekben, mind a magánéletében, mind a sportban. Nyolc évig viselte a magyar színészválogatott csapatkapitányi karszalagját, és ifjonti fejjel a Videotonban pallérozódott. Bár gyermekkorában sportoló, olimpiai bajnokságra vágyott, végül színész lett, és ezt nem cserélné el. Szívesen beszél a színházról, a sportról, a futballról, és mindenkinek azt tanácsolja, hogy tegye a dolgát szeretettel, hogy ne legyen baj.
