A kép forrása: Blikk
Az elálló fülű gyerek nem volt nagy evő. Leginkább csak a fagyit szerette, a karamellt meg a málnát. Ám egyszer csak rákapott a halászlé ízére. Apja fizetésnapon még élő hallal a szatyorban jött haza, és az elálló fülű gyerek végignézte, ahogy a faklopfolóval homlokon csapja a ficánkoló állatot, majd jött a sziszifuszi munka, a pucolás, a szeletelés, a főzés az öreg sparhelten. A vöröslő, finom illatú hallé, benne belsőséggel, ikrával igazi kedvenccé vált. S talán emiatt is kóstolta lelkesen az első balatoni nyaralásán a hekket.
A balatoni halétkezés témakörében elhangzott történet arról szólt, hogy a finom halételek jellegzetesen magyaros ízek, azonban sok esetben a halak nem magyar vizekből származnak. Az elálló fülű gyerek büszkén nézte a Balaton hullámait, de megtudta, hogy a halétel nem a Balatonból való. A Halértékesítő Vállalatnak köszönhetően mélyhűtött tengeri halak érkeztek Bulgáriából vagy Argentínából, amiket vasúton szállítottak.
A vendéglátóipari egységeket ellátták a Halértékesítő Vállalat által szállított halakkal, és a média megpróbálta meggyőzni a magyarokat arról, hogy ezek a halak is finomak, még ha nem is a miénk. A történet végén kiderül, hogy a felnőtté vált gyereknek a halászlé kedvenc étele, de a hekkre még mindig úgy gondol, mint egy meghekkelt történetre.
