A kép forrása: Blikk
„Nekem úgyis kettő van” – ezt a mondatot hallottam a legtöbbször a donoroktól a transzplantációs világnapon. Szinte úgy beszéltek a saját veséik felajánlásáról, mintha csak egy kiló cukrot adtak volna kölcsön egy szomszédnak. Abban eddig is biztos voltam, hogy ha majd oda jutok, felajánlom majd a szerveimet, hátha ezzel tudok segíteni valakinek, az élő donáción azonban még sosem gondolkoztam. Persze, hála Istennek, eddig nem is kerültem olyan helyzetbe, hogy ez valóban eldöntendő kérdés legyen.
A cikkben bemutatott esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy emberek önkéntesen, bátran vállalják azt, hogy életet mentenek a szervadományozással. Az élmény megérintette a szerzőt, aki elgondolkodott azon, hogy milyen lehet egy ilyen helyzetben dönteni. A cikk arra ösztönöz, hogy beszéljünk többet erről a témáról, és elismerésünknek adjunk hangot az ilyen hétköznapi hősök felé. Az esetben Nikolett nevű személy mentette meg egy vadidegen férfi életét a veséje felajánlásával.