A kompromisszumok nélküli kritika: Marás

A kompromisszumok nélküli kritika: Marás

A lúg belemar a húsba. Az emberi szövetbe éppúgy, mint a lélekbe. Rettenetes sebet ejt, olyat, ami soha nem gyógyul. Az áldozat képtelen megszabadulni a következményektől, sem orvosok, sem lélekgyógyászok nem tudják visszaadni egy ilyen sérülés után a korábbi énjét. Nem is lehet kérdés, mit élhet át egy ilyen embertelen támadás áldozata, mennyi rettegés nyomja a vállát sok éves pereskedés, megaláztatás után.

A lúgos doki erőteljes közellenségként jelenik meg, miután hazug módon védekezett a bíróságon, és lúgot öntött áldozatára. Az idő múlásával Erika aggodalmai csak fokozódnak, mivel nem biztos az igazságszolgáltatásban. Az áldozatnak nincs más választása, csak tétlenül várni a bírósági döntést, ami felőri az embert. Az igazság és a büntetés fontosságát hangsúlyozza, miközben az áldozatok védelmének hiánya súlyos probléma. A cikk friss történésekről informál a témában.

Tovább a cikkhez