A kép forrása: Blikk
„Néhány középiskolai osztálytársunkkal évente összejárunk. Mindannyian kollégisták voltunk, emiatt olyanok vagyunk egymásnak, mint egy nagy család. Amikor találkozunk, mintha visszarepülnénk az időben: elfelejtünk bút, bajt, felelevenítjük a közös csínyeinket, sokat nevetünk. Eddig legalábbis így volt, de most, hogy már mindannyian pár éve elhagytuk a negyvenet, előfordul, hogy ránk nehezedik az élet.” Klaudia meséli el a történetét.
Amikor legutóbb találkozót szerveztem, én voltam a házigazda. Elküldtem a családot a férjem szüleihez, miénk volt az egész ház. Jó volt megölelni a már kicsit Åsz, kopaszodó fiúkat és a komoly, többgyermekes édesanya lányokat, és figyelni, ahogy kis toporgás után mindenki feloldódik. Nagyon furcsa volt az egész helyzet, hiszen közülünk Peti vitte a legtöbbre. Jó állása és szép családja volt, látszólag minden stimmelt.
