A kép forrása: Blikk
A babakori fotóimon a pufók arcú kiskirálylány után többnyire az általában mögöttem sorakozó állatkertre csodálkoznak rá a legtöbben. A plüss cicák, kutyák, majmok és vízilovak kis túlzással, de tonnaszámra dőltek ki annak idején a rácsos ágyból. A legkedvencebbek később vetésforgóban kísértek az óvodába, a címkéjükre anyukám a jelemet is felrajzolta, hogy mindenki tudja, az éppen ügyeletes plüsstárs hozzám tartozik.
Az édesapa munkája miatt gyakran volt távol, ezért mielőtt útra kelt, egy delikvenst mindig befújtak a parfümjével, hogy az idő távoléte alatt magukhoz ölelhessék. Ez erős kötelékeket alakított ki. Az embernek egyszerűen jólesik a tudat, hogy otthon van egy kedves kis puha játék az ágyban, amit magához szoríthat egy fárasztó nap után. A játékfigura mintegy
