A kép forrása: Blikk
Az persze koránt sem volt mindegy, hogy a Fradi, a Vasas, vagy a Dózsa nyeri a futballbajnokságot. Az esztergagépek mellett, vagy valamelyik füstös kocsmában rendre az volt a téma, hogy akkor az Albert Flóri, a Farkas Jancsi, vagy a Bene Feri a jobb játékos. A Népstadion a legnépszerűbb közösségi térnek számított a hatvanas években; férfiak, nők, idősek és fiatalok szurkoltak együtt kedvenc csapatuknak. Aztán egyszer csak jött egy másfajta rivalizálás. A dalok és az előadók versenye.
A Táncdalfesztivál hihetetlen hatást gyakorolt az országra, amikor a jól ismert szignál megszólalt a televízióban. Az utcák kiürültek, és a családok a Kékes vagy az Orion típusú készülékek előtt ültek. A szépkorúak és a fiatalabbak generációjának különböző zenékért folyt a “csata”.A filmszínész külsejű Széchy Palit, a csinos, vadóc Zalatnay Cinit, a temperamentumos Kovács Katit, a bonviván Koós Jánost és másokat új kedvencekké választották az emberek.
