A kép forrása: Blikk
„Vadnak születtünk, az utca nevelt, senki nem vigyázott ránk, a beton házak között nem várnak csodák, így lettünk mi megátkozott nemzedék.” A 80-as évek kallódó fiatalságáról szól ez a tűpontos Pokolgép-dal, a hidak tövében szipuzó, magára hagyott tinik himnusza azonban örökérvényű, mondanivalója koroktól független.
Ma is létezik egy megátkozott nemzedék, ahol a szülők melóznak, az iskolában a tanárok saját problémáikkal vannak elfoglalva, és a fiataloknak a mobiltelefonjuk vagy a hasonlóan szorongó haverjaik jelentenek menekülést. Ennek következtében könnyen megjelenik a szerhasználat és a függőségek. Az esetleges hasonló sorsú fiatalokat olcsó, de kiszámíthatatlan hatású drogok repíthetik át a melankólián, egészen a pokol legsötétebb bugyraiba. A 19 éves mosonmagyaróvári késelőről kevés információ áll rendelkezésre, de feltételezhető zűrös gyerekkor és kiábrándultság. Bár az ítéletet majd a bíróság hozza meg, az ő tettében a társadalom részéről is felelősség van. Az esemény a széthulló családok, félrecsúszott sorsok, és a társadalomban rejlő problémák tükröződése. Az egyének felett ítélkezés helyett fontos lenne, ha néha a társadalom is tükröt tartana maga elé.
