A kép forrása: Blikk
A sejtbiológia tankönyvi ismereteink megdőlni látszanak, miután a tudósok felfedezték, hogy bizonyos sejtalkotók, az úgynevezett biomolekuláris kondenzátumok, membránok nélkül is létezhetnek. Ez a felfedezés új megvilágításba helyezi a sejtek működését és az élet eredetét. A membrán nélküli organellumok, vagyis a biomolekuláris kondenzátumok felfedezése alapjaiban rengeti meg a sejtek működésének hagyományos értelmezését.
Allan Albig, a Boise Állami Egyetem Biológiai Tudományok docense szerint a biomolekuláris kondenzátumok felfedezése a sejtbiológia egy teljesen új világára nyitotta ajtót. A lávalámpához hasonlítja őket, ahol – a viaszdarabkákhoz hasonlóan – a sejtben lévő fehérjék és RNS-molekulák gélszerű cseppekké kondenzálódnak. Egyes fehérjék és RNS-ek azért teszik ezt, mert a környezetük helyett inkább egymással lépnek kölcsönhatásba, hasonlóan ahhoz, ahogyan a lávalámpában lévő viaszdarabkák keverednek egymással, de a környező folyadékkal nem. A biomolekuláris kondenzátumokat alkotó fehérjék gyakran rendelkeznek rendezetlen régiókkal, ami ellentmond annak, hogy hagyományosan fehérje szerkezetére egyenlő rendszerként tekintünk. A bakteriális sejtekben is kimutatták a biomolekuláris kondenzátumok jelenlétét, ami azt jelenti, hogy ezek a mikrobák összetettebbek lehetnek, mint korábban gondoltuk. A biomolekuláris kondenzátumok képessége az önszerveződésre új perspektívát nyújthat az élet keletkezésének megértésében, mivel az RNS-molekulák képesek lehetnek protocellákká szerveződni membránok nélkül is.
