Az elkerülhetetlent túlélő: Drahota Andrea története

Az elkerülhetetlent túlélő: Drahota Andrea története

Mennyire erős az ember? Mert olykor malomkövet emel a feje fölé, mázsás súlyokat cipel, s ha kell, két vállra fekteti az óriást is. Ám a lélek sokszor nem birkózik meg a fájdalommal. Drahota Andrea például úgy gondolt az öngyilkosságra, mintha az lenne a legtermészetesebb, a legkézenfekvőbb megoldás. Mondta az akkor már gyógyíthatatlan beteg férjének, a zseniális színésznek, Kozák Andrásnak, hogy: Andris, megyek veled, ha az életünkben folyamatosan fogtam a kezed, a halálunkban sem engedem el. Ennek lassan húsz esztendeje. A Jászai Mari-díjas színésznő akkorra már eltemette a szüleit, a húgát, s később a tizenöt esztendős unokáját. A fájdalom és a gyász olyan volt, mint egy hűséges kutya, nem tágított mellőle. Az immár 82 esztendős művész kibírta a fájdalmat, túlélte a saját halálát, s ma már mosolyogni is képes, ha a múltjáról és a tragédiákkal terhelt életéről mesél.

Drahota Andrea, a 82 éves varrónő és horgolónő lassan megunja a kötögetést és varrogatást, bár szeretettel végzi tevékenységét. Gyermelyen él, és a csendet, hangulatát szereti a környéken. Az általa ültetett diófa megérintő emléket őriz férjéről, Kozák Andrásról, aki a tragikus sorsú Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kozák András, aki 62 évesen hunyt el 2005-ben agydaganatban. Drahota Andrea 41 éves húgát, Ágnest is korábban elvesztette, aki orvosként dolgozott, és ugyancsak halálos kórral küzdött. Drahota Andrea tudatosan készült az öngyilkosságra, de végül nem volt rá szükség, hiszen makkegészségesnek érzi magát, és hálás az életéért.

Tovább a cikkhez