A kép forrása: Blikk
A kegyelmi botrányt követően a magyar gyermekvédelem helyzetéről szóló sorozatunk második részében részletesebben körbejárjuk, hogy miféle mentális nehézségekkel kell együtt élniük az állami rendszerben felnövő gyerekeknek és megnézzük, ezeket hogyan lehetséges – ha lehetséges egyáltalán – áthidalni azzal a segítséggel, amit kapnak. A rendszerbe bekerülő gyerekek érzéseit nehéz megérteni: a szeretetvágy, a szégyen, amegbélyegezettség, a “nem volt rám szükség” érzése vajon feldolgozható valaha?
A cikkben Marton Krisztával beszélgetnek a Világszép Alapítvány ügyvezetőjével arról, hogy milyen úton kerülnek be a rendszerbe az érintett gyerekek, és milyen hiányosságokkal kell szembenézniük család nélkül. Marton Kriszta szerint az érintett gyerekeknek nagy hiányossággal kell szembenézniük a rendszerben, mivel a nevelők változóak, és nem alakulhat ki velük bizalmi kapcsolat. Emellett az anyukájuk vagy apukájuk hiánya is jelentős problémát jelent. A gyerekek egyetlen megbízható felnőttként az állandóan jelen levő nevelőket vagy az alapítvány támogatóit látják, de ezek a kapcsolatok nem helyettesíthetik az édesanyájuk vagy édesapjuk jelenlétét. Kriszta szerint az érintett gyerekek nehezen beszélnek mélyebb témákról, mint például a barátság, szexualitás vagy függőségek, és ezekről egy alkalmi kapcsolatban lévő felnőttel még nehezebb lenne beszélni. A gyerekek anyagi szükségletei meg vannak elégítve, de a pénzgazdálkodásban való tanításban és az egyéni figyelemben szenvednek hiányt. Marton Kriszta szerint a szexedukációs képzések csoportosan való bevitelének jó törekvésnek tartja \
