A kép forrása: Blikk
Avatatlan szemek elől rejtve, a Természettudományi Múzeum őslénytárának raktárában őrzik az egyik legfontosabb hazai leletet, a borbolyai ősbálna csontvázát. A maradványok megtalálásának körülményei sem voltak mindennapiak. De miért is ilyen hatalmas a jelentősége ennek a Magyarországon tett felfedezésnek?
Az 1899-es borbolyai téglagyári feltárás során hatalmas csigolyacsontok bukkantak elő, ami egy ritka hazai tengeri őslény maradványa volt. Prost János személyesen felügyelte a feltárást, majd a bálna teljes csontvázát a királyi Földtani Intézetben mutatták be az 1900-as évek elején. Az ásatást rossz időjárás miatt fel kellett függeszteni, de őröket rendeltek a területre az ősi maradványok védelmére. A bálna teljes csontvázát négy évvel az első csigolya megtalálása után tudták összeállítani. A csontvázat először a királyi Földtani Intézetbe került, majd a Természettudományi Múzeumba, ahol ma is őrzik.
A csontváz kiállítása komoly szakmai engedélyezéshez kötött, jelenleg két részre van szedve, de ha lesz tematikus kiállítás, elképzelhető, hogy a nagyközönség is megtekintheti. A Vasárnapi Újság 1906-ban a csontvázat Mesocetus hungaricusnak nevezte, és elismeréssel szólt róla, bár az állapotáról is említést tett.
