A kép forrása: Blikk
Becsszóra mondom, próbáltunk mi azonosulni a Tenkes kapitányával, Bors Mátéval, Láng Vincével, de még Stirlitzcel is. A tavasz mind a 17 pillanata úgy telt el, hogy hősöket, példaképeket kerestünk, miközben a kopasz Lenin mélabús tekintete nézett ránk a falra akasztott képről. Nem mondom, az Angyal, aztán a Minden lében két kanál főhősei már közelebb álltak hozzánk. A vasfüggönyön innen is éreztük a szabadság, a drága női parfüm, a francia pezsgő és a luxusélet illatát.
A Szomszédokban a nézők legjobban Vágási Ferivel tudtak azonosulni, a történetük a nyomdász fiúról szólt, aki a lakótelepen keresett szerelmet, értelmet, és a betevőre valót. A karaktereket magukra ismerték, mert ők is hasonló életet éltek, zsörtölődtek, panaszkodtak, és többre vágytak. Kedvenc szomszédjaikat magukra projiciálták, és így látták őket elveszni a szabadságban.
