A kép forrása: Blikk
A feltételezések szerint a Földnek is lehetett olyasféle gyűrűje, mint Szaturnusznak, az Uránusznak vagy a Neptunusznak. Ez kozmikus léptékben nem tartott sokáig, mindössze néhány tízmillió évig. De ez elég hosszú idő volt ahhoz, hogy maradandó nyomot hagyjon a Föld geológiáján.
Az ausztrál Monash Egyetem bolygókutatója, Andy Tomkins és csapata rekonstruálta a meteoritbecsapódások számának szokatlan emelkedését, amely ordovíciumi becsapódási tüskeként ismert. A Föld körüli pályán lassan széteső gyűrű hihető magyarázat lehet az anomáliára. A kutatásról összefoglalót közlő ScienceAlert szerint ez egy figyelemre méltó detektívmunka, amely a jövőbeni elemzésekkel a Föld történetének más aspektusait is megmagyarázhatja. A gyűrűkről a bolygótudósok úgy gondolják, hogy meglehetősen gyakoriak a Naprendszerben. 466 millió évvel ezelőtt egy aszteroida a Föld gravitációjába repült bele, elég közel volt ahhoz, hogy az árapályerők szétszakítsák. Egy lazán kötött aszteroida esetében viszonylag stabil pályán keringhetnek a Föld körül, aztán idővel széteshetnek. Ez összhangban van azzal, amit máshol a Naprendszerben megfigyeltek.
