Kalandos út a megszerezhetetlen szurkolói csoportért

Kalandos út a megszerezhetetlen szurkolói csoportért

Élvezzük, hogy az Európia Unió tagja vagyunk, azt is, amikor vasárnap délután, néhány órás autóút végén kávét iszunk Bécsben, a Mariahilfer Strasse valamelyik elegáns bárjában. S az is felemelő érzés, hogy elindulhatunk a magyar sportolók után, Párizsba az olimpiára, vagy Stuttgartba, egy Eb-futballmeccsre. A szabadság vándorai vagyunk, ahogy megénekelte nekünk Demjén Rózsi. A szépkor felé sétálók tudják, mekkora kincs ez.

A Kádár-rendszer időszakában a magyarok kíváncsian figyelték a nyugati világot a vasfüggöny mögül, és vágytak arra, hogy részt vegyenek az IBUSZ-út által nyújtott lehetőségekben. A 72-es kontinenstornán a magyar labdarúgó-válogatott elődöntőbe jutott, és sokan szerették volna elkísérni őket Belgiumba. Az ott lévő magyaroknak Brüsszel egy paradicsomi helyként tűnt, és sokan disszidáltak, hogy ott maradhassanak. A csapat végül negyedikként zárt, ami kudarcként élték meg, és a szurkolók hiánya is fájdalmasan érintette a hazatérés során.

Tovább a cikkhez