A kép forrása: Blikk
Lehet romantiukus hőst faragni a történelem egyik legkegyetlenebb zsarnokából? Nos, Ridley Scott nem is törekedett erre: Napóleonja öntelt, hisztérikus szociopata, akit olykor még katonái is kinevetnek a háta mögött, s meg sem próbálja esendőnek ábrázolni – a háborúskodás, a győzelem illúziója Bonaparte mindene akkor is, amikor azt hiszi, hogy szerelmes lesz. A nyolcvanötéves rendező könyörtelen, véres történelmi eposzt rakott az asztalra. A Gladiátort idéző, brutálisan hatásos csatajelenetek jó részét tátott szájjal nézzük. A Napóleon csütörtöktől a mozikban. Kritika.
Ridley Scott Napóleonról szóló filmjében a címszereplő karakterét egy totális megszállottként, öntelten hatalommániás figura képviseli, aki embertelen és brutális háborús módszereket alkalmaz. A film fő motívuma a tragikus Jozefina-Napóleon kapcsolat, amelyben a nőnek erős birtoklási vágy van, míg a férfi sértettségből és gyermeki traumákból fakadóan viselkedik. A történet során a karakter ráébred arra, hogy az emberi kultúra számára csak addig érdekes, amíg le tudja azt igázni. A film hiányossága, hogy Jozefina belső motivációi, valamint a nő-Napóleon kapcsolat mélyebb megértése elmarad.
