A kép forrása: Blikk
Vanyino a világ vége, egy jelentéktelen kis település volt egykor Oroszország keleti partvidékén, távol mindentől. Az értelmezhető helyektől egyrészt a Csendes óceán, másrészt 500 kilométernyi tajga választja el, ami egy olyan terület, ahol nyáron plusz harminc fok is lehet, télen meg mínusz hetven. Ehhez képest Vanyinóban már elég átlagos az időjárás. De ez nem vigasztalta azokat az embereket, akik oda kerültek.
Vanyinóban a Gulag munkatáborokban embertelen körülmények között dolgoztatták a rabokat az építkezés során. A kikötő és vasútállomás 1944 és 1945 között épült meg, amelyekben több ezer Gulag-fogoly dolgozott. A GULAG szó a Javítómunka-táborok Főigazgatósága rövidítése, ahol politikai ellenfelek és ellenséges katonák voltak fogva tartva. Az embertelen munkakörülmények és a kényszeres fizikai munka miatt sokan nem élhették túl a kényszermunkatáborokat. A munkatáborokban világszerte 13-18 millió embert tartottak fogva, közülük közel 7 millióan nem éltek túl. 1944-ben elkészült Vanyino első mólója, ahol a Gulag-foglyok dolgoztak.
