A kép forrása: Dívány
Egészen más, amikor azért ferdíti a valóságot, mert meg akar óvni, és más a helyzet, ha egyszerűen lételeme a hazudozás.
Ne legyünk álszentek, valójában velünk is előfordul, hogy időnként nem mondunk igazat. Mert így könnyebb, egyszerűbb, vagy csak nem akarjuk megbántani a másikat. Ezek az alkalmi, ártalmatlan és gyakran jó szándékú füllentések azonban merőben mások, mint amikor valaki szinte már kórosan ferdíti a valóságot. Bár a mondás szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, ám pszichológus szakértők szerint valójában a beteges hazudozást nehéz leleplezni. A mitománia valódi betegség, és sokszor a hazug ember egy olyan alternatív valóságot gyárt, amit egy idő után saját maga is elhisz. Egyes felosztások háromféle hazugságot különböztetnek meg: fehér, szürke és valódi hazugságot. Az első csoportba tartoznak az ártalmatlan és jó szándékú füllentések, amelyek célja általában az, hogy megkíméljenek valakit, vagy éppen elkerüljenek egy konfliktust. Ilyen például, amikor akkor is megdicséred a párod főztjét, amikor valójában olyan sós, hogy alig tudtad megenni.
A szürke hazugságok valahol félúton vannak a fehér és a valódi hazugságok között. Általában akkor alkalmazzák, ha valamilyen kellemetlenséget akarnak elkerülni, ám a szándék már nem feltétlenül tiszta. Ez az, amikor egy információt elhallgatsz, hogy abból ne legyen problémád, vagy éppen egy veled történt eseményt, esetleg a képességeidet kiszínezed, hogy jobb színben tűnj fel, vagy valamilyen előnyhöz juss. A valódi hazugság esetében szándékos a megtévesztés, a cél pedig valamilyen előny megszerzése, mások manipulálása. Ám ezek az alkalmi hazugságok tudatosan születnek, és csak néhány esetről szólnak, míg a kóros hazudozás olyan, mint egy örvény; egyre mélyebbre húzza a beteget, aki akkor sem tudja abbahagyni a valóság elferdítését, amikor szeretné.A beteges hazudozás valójában kényszeres; sokszor semmilyen motiváció nincs mögötte, semmilyen előnyük nem származik belőle, mégsem mondanak igazat. És ezt rendre meg is ismétlik, újra és újra hazudnak. Az, hogy nem mondanak igazat, az életük részévé válik. Hazugságaikat gyakran az a vágy váltja ki, hogy elkerüljék a szégyent vagy a lelepleződést, és miközben már-már kórosan vágynak mások elismerésére, valójában elrejtik az igazi arcukat. Ha pedig bárki feltesz nekik valamilyen keresztkérdést, gondolkodás nélkül tovább színezik a történetet, egyre mélyebbre süllyedve a hazugságspirálba. Nemrégiben az egyik pszichiátriai szaklapban egy olyan önértékelési skálát jelentettek meg, amely azt tűzte ki célul, hogy a hazugságok szintjét mérje.A kérdőívben hét kérdést tettek fel, amelyek mindegyikénél a résztvevőnek meg kellett határoznia, hogy igaz-e rá, vagy sem.
A kérdések a következők voltak:
A kutatók szerint a kóros hazudozók nap mint nap komoly kihívásokkal küzdenek érzelmi, szociális, jogi és pénzügyi téren, és biztosak benne, hogy nagyobb szorongást és több veszélyt élnek át, mint azok, akiknél ez a betegség nem áll fenn. A hazudozás csökkenti a kapcsolatokba vetett bizalmat, ugyanakkor nem merik elmélyíteni sem túlzottan a barátságokat vagy romantikus vonzalmat, hiszen félnek, hogy belegabalyodnak a saját maguk szőtte hazugsághálóba. A legsúlyosabb esetekben pedig akár jogi problémáik is adódhatnak, főleg, ha valamilyen hivatalos ügyintézés, bírósági tárgyalás során sem mondanak igazat. Ezzel pedig tovább növelik a bennük lévő szorongást. A kóros hazugság felismerése és kezelése azért is kulcsfontosságú, mert ez szükséges ahhoz, hogy a beteg egészségesebb, hitelesebb kapcsolatokat tudjon kialakítani, és ne okozzon saját magának folyamatos stresszt. Őszi bekuckózós olvasáshoz tökéletes választás ez a kötet, hisz 42 izgalmas emberi történetet tartalmaz a múlt századból. Régen vajon tényleg minden jobb volt?Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!hirdetés
