A véletlen új reményt adott a gyermekbénulás ellen harcolóknak: a vastüdő megmentő ereje

A vastüdőt más kutatás miatt készítette el feltalálója – később perre is ment miatta.

A tüdő működését már John Mayow leírta 1670-ben, és a folyamat megismerése azóta hozzájárult a lélegeztetési módszerek fejlődéséhez. Az első vastüdőt 1923-ban alkották meg a Harvardon Philip Drinker és Louis Agassiz Shaw közös munkájaként, kezdetben gázmérgezés vagy áramütés szenvedett betegek mesterséges lélegeztetésére szolgált. A gyermekbénulás-járvány idején nagy kereslet volt az eszközökre. A vastüdők továbbfejlesztésének eredményeként ma már modernebb változatok léteznek, például John Haven Emerson 1933-ban szabadalmaztatott újítása.
Az eredeti gépet tervező Harvard perelte be Emerson-t, de a bíróság ítélete nem kedvezett nekik, és azok a technológiák, amelyeket a gépbe építettek, már korábban léteztek. Ennek következményeként a vastüdő technológiáját szabadalom nélkül kellett megosztani mindenkivel. Ennek hatására jött létre egy olcsóbb, nagy tömegben előállítható ausztrál változat is, amelyet Edward Both tervezett furnér alapanyagból.

Tovább a cikkhez