Az ókori plasztikai sebészet rejtett titkai és módszerei

Az ókori plasztikai sebészet rejtett titkai és módszerei

Az ókorban esztétikai beavatkozásokkal kezdődött, azóta háborús sebesültek ezreinek életét mentette meg a plasztikai sebészet.

A bőr, amelyben élek című film Antonio Banderas által alakított plasztikai sebész “ámokfutását” mutatja be, aki tudományosan határait feszegető beavatkozásokat hajt végre egy fiatal férfi testén. Pedro Almodóvar Oscar-díjas filmrendező 2011-es munkájával saját extrém vízióin is túltett, melyben a plasztikai sebész története kerül bemutatásra. A szépészeti beavatkozások történetét követve kiderül, hogy az első sikeres mellnagyobbító műtét 1962-ben történt, és azóta hatalmas fejlődésen mentek keresztül ezek az eljárások. Az ókori Egyiptomban már akkor is voltak szépségért végzett beavatkozások, és az ősi orvoslás korszakalkotó alapműve, a Sushruta Samhita, különleges szerepet szánt a sebészetnek. A reneszánsz idején a szépészeti eljárások iránti érdeklődés feléledt, és Friedrich Dieffenbachot már a plasztikai sebészet alapítójaként tekintjük.
Az új fegyverek által okozott sérülések az első világháború során új kihívások elé állították a helyreállító beavatkozásokat végző orvosokat, de a fertőtlenítés, sterilizálás és altatás módszereinek fejlődése is hozzájárult a plasztikai sebészet további előrelépéséhez.

Tovább a cikkhez