A kép forrása: Dívány
A régmúlt rejti a lekopogás szokása mögött álló okokat. Mi azért megkíséreltük kideríteni, miért is kell lekopogni a várható rosszat.
A lekopogás szokása számtalan népszokás, hiedelem és babona része volt a régi korokban, melynek eredetéről sokáig fogalmuk sem volt az embereknek. A kopogás háromszori elvégzése annak a hiedelmnek az eredménye, hogy a koppintások sorozata megakadályoz valamit. Az ősi hiedelmen alapuló szokás a világ egyes részein a szent fákhoz, a természet erejéhez kapcsolódik, és a fa felületen való lekopogás a keresztény hagyományban Jézus Krisztus keresztfájához vezethető vissza. A lekopogás eredete gyermekjátékokra is visszavezethető, ahol a védelemért egy adott fát kellett érinteniük a játékosoknak. A menedékjoghoz kapcsolódó kopogtatási szokás már a kereszténység elterjedése előtt kialakult, és Szent István király is szabályozta az egyház nyújtotta menedékjogot. Az angol hagyomány szerint néhány templomnak speciális kopogtatója is volt, amivel a menedékkérők érintés nélkül is jelezhették igényüket. Az elrettentésül szolgáló 40 napos időszak alatt a bűnösnek lehetősége volt bíróság elé állni vagy elhagyni az országot, ellenkező esetben szolgasorba taszították.
