Az elkerülhetetlent túlélő: Drahota Andrea története
Mennyire erős az ember? Mert olykor malomkövet emel a feje fölé, mázsás súlyokat cipel, s ha kell, két vállra fekteti az óriást is. Ám a lélek sokszor nem birkózik meg a fájdalommal. Drahota Andrea például úgy gondolt az öngyilkosságra, mintha az lenne a legtermészetesebb, a legkézenfekvőbb megoldás. Mondta az akkor már gyógyíthatatlan beteg férjének, a zseniális színésznek, Kozák Andrásnak, hogy: Andris, megyek veled, ha az életünkben folyamatosan fogtam a kezed, a halálunkban sem engedem el. Ennek lassan húsz esztendeje. A Jászai Mari-díjas színésznő akkorra már eltemette a szüleit, a húgát, s később a tizenöt esztendős unokáját. A fájdalom és a gyász olyan volt, mint egy hűséges kutya, nem tágított mellőle. Az immár 82 esztendős művész kibírta a fájdalmat, túlélte a saját halálát, s ma már mosolyogni is képes, ha a múltjáról és a tragédiákkal terhelt életéről mesél.