Virág
Sok tízezer évvel ezelőtt már az ősember is virágokkal búcsúzott a szeretteitől. Azóta a világűrt is megjártuk, de még mindig ugyanígy díszítjük fel halottaink nyughelyét. Megtöltjük színekkel, élettel a misztikus sötétséget és a kongó ürességet. A sírra tett virág sorsa a pusztulás, fonnyadt kóróvá aszalja az elmúlás, az élők mégis évente egyszer ismét virágot visznek a holtaknak. Tisztelgés, vigasz, de a csokrok senkit nem hoztak még vissza, élet nem sarjad belőlük.