A szülő-gyerek kapcsolat alakulása a modern világban: a gyakori szakítások globális trendet mutatnak

Manapság egyre gyakrabban lehet hallani, hogy egy felnőtt megszakítja a kapcsolatot a szüleivel. Ennek oka lehet a különböző nézetek vagy értékrend, sokszor pedig korábbi vagy még mindig tartó bántalmazás. Míg az egyik oldalon ünneplik, hogy a felnőtt gyermek képes volt határokat húzni, és kizárni az életéből a szülőjét, a másik oldalon inkább olyan érvekkel lehet találkozni, minthogy a gyermek feltétlen tisztelettel és szeretettel tartozik a szüleinek amiért világra hozták és felnevelték, bárhogyan is sikerült azt kivitelezni. Bár konkrét adatok egyelőre nincsenek, a szakemberek a nyugati országokban is egyre gyakoribbnak látják, hogy a felnőttek megszakítják a kapcsolatot a szüleikkel.

A határok és a fegyelmezés helyes egyensúlya a szülői-nevelői kapcsolatban

Elfogadja a magyarok többsége, hogy a rossz gyerek pofont kapjon vagy kiabáljanak vele a szülők. Az IDEA Intézet egy éves időtávlatban elemezte az internetes kommenteket a témában és arra a megállapításra jutott, hogy a suhintás, a pofon, az ütés, az ordibálás a magyar családok többségében elfogadható nevelési eszköznek számít. Kivéve a durva fizikai agressziót, ami sérülést okoz a gyereknek, ezt egyöntetűen elutasítják honfitársaink.

Végre megfejtik a rejtélyt, hogy miért nem emlékszünk a csecsemőkorunkra

Életünk legcsodálatosabb – és valószínűleg legrémesebb – emlékei közül hiányzik néhány. Édesanyánk illata, az első megtett lépések öröme, az első dallamok felfedezése vagy a hirtelen egyedüllét miatti szeparációs szorongás bizonyára erős élmények, de szinte senki sem képes felidézni a nagyon korai gyermekkorból származó emlékeket. Ez az infantilis amnéziának nevezett jelenség. De mi okozza vajon?