A kép forrása: Blikk
Sok tízezer évvel ezelőtt már az ősember is virágokkal búcsúzott a szeretteitől. Azóta a világűrt is megjártuk, de még mindig ugyanígy díszítjük fel halottaink nyughelyét. Megtöltjük színekkel, élettel a misztikus sötétséget és a kongó ürességet. A sírra tett virág sorsa a pusztulás, fonnyadt kóróvá aszalja az elmúlás, az élők mégis évente egyszer ismét virágot visznek a holtaknak. Tisztelgés, vigasz, de a csokrok senkit nem hoztak még vissza, élet nem sarjad belőlük.
Az ismeretlen férfi halála előtt különleges végrendeletet tett, melyben arra kérte, hogy temetésén ne virágok és koszorúk legyenek, hanem azok árát inkább adják egy nagybeteg debreceni kisfiúnak. A férfi békével távozott, hagyatéka pedig feladatot hagyott az élőknek, hogy támogassák a kisfiú kezelését. A gyászolóknak már hazamentek, azonban a kezdeményezéshez 1 milliárd forintra van szükség, hogy a kisfiú életben maradhasson.
